„Lelki felépülésem során a határok döntő fontosságúak. A gyógyulásom minden
egyes szakaszához hozzátartozik, hogy egészséges határokat húzzak. Szükség van
rájuk önbecsülésem növeléséhez, az érzéseimmel való bánásmód elsajátításához, és ahhoz, hogy megtanulhassak igazán szeretni, becsülni önmagamat.
A határok lényem mélyéről jönnek. Azokhoz a folyamatokhoz kapcsolódnak, melyek
során elengedem a bűntudatot és a szégyent, és megváltoztatom hiedelmeimet arról, hogy mi az, amit megérdemlek.
Miközben egyre világosabban látom mindezt, tisztábban körvonalazódnak a határaim is. A határaim kapcsolódnak egy fensőbb időzítéshez is. Akkor fogom meghúzni őket, amikor készen állok erre, egyetlen pillanattal sem előbb.
Ugyanígy tesznek mások is.
Van valami varázslatos abban a pillanatban, amikor készen állok a határaim
kijelölésére.
Tudom, hogy amit mondok, úgy is gondolom, így mások is komolyan vesznek
engem. A dolgok megváltoznak, és nem azért, mert irányítani próbálok másokat,
hanem azért, mert én változom meg.
Mai megerősítés:
Ma bízom abban, hogy a saját tempómban megtanulok és kifejlesztek magamban
mindent, amire szükségem van életemben, és képes vagyok kijelölni határaimat is.
Az időzítés pedig csak tőlem függ.”
(Melody Betty: az elengedés művészete)
