Elkülönülés a család problémáitól (január 4.)

„Egészséges vonalat húzhatok önmagam köré, kijelölhetek egy egészséges határt
önmagam és szűkebb családom között. Elkülöníthetem önmagam az ő problémáiktól.

Bárkinek lehet olyan családtagja, aki alkoholista, vagy más szerektől függ. Bárkinek lehet olyan közeli rokona is, aki kapcsolati, vagy bármilyen más kényszeres magatartásmintáktól függőségben él.

Lehet, hogy családom tagjai szenvedélyesen ragaszkodnak nyomorúságaikhoz, fájdalmukhoz, a szenvedéshez, hogy mártírok, vagy áldozatok. Lehetnek a családomban olyanok, akiket bántalmaztak, és sebük még nem gyógyult be. Lehetnek olyanok, akik más, ismeretlen eredetű problémákkal küszködnek. Lehetnek olyan közeli rokonaim, akiket munkaláz gyötör, kórosan sokat esznek, vagy a szexualitástól függenek.

Lehet, hogy családom tagjai túlontúl szorosan kötődnek egymáshoz, és lehet olyan ismerős családom is, ahol a család tagjai egyáltalán nincsenek kapcsolatban egymással. Lehet, hogy magam is olyan vagyok, mint a családom. Szerethetem a családomat, de önálló emberi lény vagyok, saját külön jogokkal és problémákkal.

Amikor elkezdek gondoskodni önmagamról, némelyik családtagom úgy reagálhat erre, hogy nyíltan, vagy burkoltan megpróbál a régi szerepekbe visszarángatni. Nem kell visszalépnem. Ezek a próbálkozások az ő problémáikról szólnak.

Ha gondoskodom önmagamról, ha egyre egészségesebb és boldogabb leszek, ez még nem jelenti azt, hogy nem szeretem őket. Csak annyit jelent, hogy a saját dolgaimmal foglalkozom.

Nem kell elítélnem őket azért, mert problémáik vannak, de azt sem engedhetem meg, hogy azt tegyenek velem, amit akarnak, pusztán azért, mert ugyanahhoz a családhoz tartozunk. Szabad vagyok, szabadságomban áll az is, hogy családi kapcsolataimban gondoskodjak önmagamról. Ez a szabadságom akkor kezdődik, amikor már nem tagadom az ő problémáikat, és ezeket udvariasan, de határozottan visszaadom nekik – oda ahova azok tartoznak – és saját feladataimmal foglalkozom.

Mai megerősítés:

Ma elkülönítem magam családom tagjaitól. Önálló emberi lény vagyok akkor is, ha egy családnak nevezett egységhez tartozom. Jogom van ahhoz, hogy saját feladataimmal és fejlődésemmel foglalkozzak. Családom tagjainak joguk van ahhoz, hogy saját problémáikkal foglalkozzanak, és ők döntsék el, hol és mikor teszik ezt. Megtanulhatom, hogyan helyezkedjek távolabbra családom tagjaitól és problémáiktól úgy, hogy közben továbbra is szeressem őket. Hajlandó vagyok arra, hogy megéljem, és feldolgozzam az ennek megvalósításához szükséges érzéseket.”

(Melody Betty: Az elengedés művészete)

Hasonló cikkek

Újévi köszöntő

Rangidős kortalan irodalmárunk, Bokrétás András újévi köszöntőjét tesszük közzé. Kívánunk neki jó egészséget, hogy ezt a bölcs derűt, mely soraiból árad, még

Tovább olvasom →