Már általános iskolás koromban megfogalmazódott bennem, hogy ápolónő szeretnék lenni, ennek leginkább az volt az oka, hogy keresztanyám orvos (pszichiáter) és akkoriban gyakran vitt magával abba a kórházba, ahol ő dolgozott. Az álmom megvalósult és az egészségügyi végzettséget megszerezve kórházban helyezkedtem el.
Az első évek az egészségügyben
Általános ápoló és általános asszisztensként kezdtem, később elvégeztem a felnőtt szakápolói képzést, majd egyre inkább kezdett érdekelni az emberi lélek, valamint azt éreztem, hogy egy más fajta segítést is szeretnék adni az embereknek. Az emberek küzdelmét látva tovább szerettem volna fejleszteni tudásom, és belátogattam a gyógypedagógia világába. Innen már egyértelmű volt számomra, hogy ez még mindig nem elég ahhoz, hogy elég embernek tudjak segítő kezet nyújtani. A rehabilitációs tevékenység terapeuta egy újabb lépcsőfok volt számomra. Rengeteg embert láttam hosszú évek után mosolyogni, élet stílust váltani, vagy sokakat láttam hosszú betegség után újra életvidámnak.
A pszichiátrián végzett munkám során, ahol szocioterapeutaként dolgoztam, főbb feladataim voltak: memória tréning, egyéni fejlesztés, stroke utáni aphásiás betegeknek beszéd technikát tanítottam, terápiás irodalom csoportot vezettem. A memória tréning nem csak a demens betegeknek szólt, hanem betegségből, balesetből adódó memória zavarra is vonatkozott.
Első élményeim a szociális szférával
A pszichiátria után tettem egy kis kitérőt, ami újabb kihívást nyújtott számomra. Ellátogattam a családsegítők világába, itt már nem csak egy-egy embernek lehet közvetlen segítőkezet nyújtani, hanem egész családok életébe lát az ember és nyújthat egy jobb élet reményében segítséget. Életviteli tanácsokat adhatunk, és gyermekek fejlődését követhetjük vagy segíthetjük különböző szakemberek bevonásával egy két kicsiny vágyuk elérésében.
Úgy éreztem ahhoz, hogy még többet tudjak segíteni, adni az embereknek elvégeztem a Teológiai Főiskolát, később pedig Lelkigondozó diplomát szereztem. A meglévő képzéseim mellé pedig további képzéseket végeztem. Ilyen képzés volt a Támasznyújtás pre-és perinatális gyász esetén. Mindazon szülőknek szeretnék segíteni, akik magzati korban vagy a születéskörüli időszakban veszítették el babájuk, akik fájdalmukban megértésre, támogatásra, vigasztalásra vágynak. Ezenkívül keresztény lelkigondozást is nyújtok mindazok számára, akik a hitükből szeretnének erőt meríteni a lelki problémák feldolgozásában.
Mindig nagy öröm számomra, ha megtisztel valaki azzal, hogy társul szegődhetek élete egy nehéz időszakában, és segíthetek neki megtalálni saját erőforrásait, amelyekre támaszkodva tovább tud lépni belső útján.
(Ez az írásom 2003. ápr. 4-én jelent meg egy irodalmi-kulturális folyóiratban. Akkorés ott sikerült Jenny néném 1901-ben készült, Rudnay Gyulának dedikáltfényképének
Hála és köszönet minden adományozónak, aki a november 29.-i facebook felhívásunkra segített egy tűzkárt szenvedett szociális ápolónak és családjának, hogy megmeneküljenek
Vélemény, hozzászólás?