Krízistől a hálaérzetig
Az életem útja rengeteg nagy kanyarral jutott el e civil szervezet működtetéséig. A gyermekkor – mint mondják, – meghatározó. Így volt ez nálam is. Sok hiteles ember és tanító segített azokhoz a tudásokhoz és élettapasztalatokhoz, amelyek segítik ma is a mindennapokat.
Ma már tudom, hogy az alkoholfüggőség sosem egy ember betegsége, mindig a család diszfunkcionális működésében tapasztalt tradíciók lenyomatai. Apám palackba zártságától anyámat nem szabadította meg a válás, a következő párválasztásaiban is sajnos jelen volt. Közel negyven éves voltam, amikor ez a tudás közel került hozzám egy laikus pszichológiát követő közösségben. Sok barátom és sorstársam lett ebben a közösségben, ahol megértettem, hogy mit jelent a feltétel nélküli szeretet, ami minden élő embernek alapjog.
Ennek szellemében élem ma is az életemet, és igyekszem – a merev közalkalmazotti létből a nyugdíjas létig eljutva – továbbadni azt a fajta átadható tudást és élettapasztalatot, amellyel kreatív „nyuggerként” még rendelkezem. Tudom, hogy a világ megmentésére alkalmatlan vagyok, megelégszem azzal, ha néhány mosolygósabb arcot is látok a környezetemben.
Akit érdekel ez az út, azok számára bizonyára lesz közös találkozási pontunk. Van élettapasztalatom a szociális válságból kivezető utakról, a családi krízisek, szenvedélyek okozta problémákról, a tudatos életvezetés mentális és gazdasági előnyeiről. Egyesületi társaimmal közös programjainkkal igyekszünk az élet naposabb oldalára vezető utakat segíteni megtalálni az útkeresőknek.
Akiknek hálás vagyok
Család
Nagyszülők neveltek, első unokaként, életük minden szeretetével. Tették ezt a második világháború éveiben született, a katonaság, a háború nehézségei miatt apahiányban felnőtt – szükségszerűen érzelmileg éretlen – anyám, és a trianoni diktátum idején Erdélyből menekülés közben megszületett – az élet hordozott traumáival felnövekedett, megoldásként palackbazárt lelkű – apám helyett, akik a megszületésem idején már látták, hogy az ő párkapcsolatuk sok sebből vérzik, nem folytatható.
Nagymamám 9 évesen vesztette el az édesanyját, és kapott egy nála alig idősebb pótanyát, akit elfogadni nem volt képes, így útja a cselédsorba vezetett a fővárosba a második osztály elvégzése után. Neki ennyi iskola jutott.
Nagyapámnak, kilencedik gyermekként még ennyi sem. A nagyi tanította meg leírni a nevét, hogy ne keresztet kelljen tennie a hivatalos iratokra. A nagyszüleim felelősen választották egymást, három gyermekükből az egyiket születése után temették el. 56 évet éltek együtt nagyapám haláláig, mely egyidőbe esett a lányom születésével.
A dédnagymamává avanzsáló nagymamám így még 13 évnyi szeretetet adhatott a dédunokájának is az élet kegyelméből. Hogy ebből a családból első generációs értelmiségi lehettem, azt az ő gondoskodásuk, és feltétel nélküli szeretetük és támogatásuk alapozta meg. Örök hála érte.
Kató néni, a nagymama nagynénije
A fővárosban élt, gyermekkoromban sokat nyaraltam nála Újpesten. Férje korai halála után a családtagokkal való törődés töltötte ki az életét, mivel közös gyermekük nem született. A vidéki nagyszüleim egyszerűsége és puritán világa után a főváros kispolgári világába ő vezetett be.
A nyaralások idején nála mindig volt valami, amihez a vidéki kisboltban nem jutottunk hozzá. A folyóvíz, a fürdőszoba, a petróleumlámpák fénye mellett töltött falusi esték után a világ nyolcadik csodája volt számomra. Tőle tanultam az elfogadást, és az ajándékozás örömét.
Gyuri bácsi
Kató néni testvére volt, szintén egy gyermektelen házasságban élt. Imádtam a Duna-parti sétákat, a sok beszélgetést. Felesége rigorózussága, előítéletektől sem mentes kijelentései elől a kézimunkákba menekült, amit szívesen tanított. Élveztem a vele töltött napokat, ami még Tonka néni gyakran éles kritikáit is képes volt enyhíteni.
Tanáraim
Mivel könnyen tanultam, azokra a tanáraimra emlékszem a legjobb szívvel követendő hiteles példaként, akik az óráikon képesek voltak olyan fajta rendet tartani, ami nem a szigor magaslatait jelentette, sokkal inkább egy olyanfajta békés állapotot, amiben gond nélkül voltam képes figyelni az általuk érthetően átadott tudásra. Akik nyitottak voltak, és nem lenézők, ha kérdeztem…
Több ilyen tanár segítette az utamat, hála értük. Bora néni, (Dr. Örkényi Rudolfné) az egyik általános iskolai osztályfőnököm máig a példaképem a derűs, mosolygós, következetesen szerető modorával. Az iskolatalálkozóinkra nyolcvanon túl is saját sütésű sütikkel készül egykori tanítványainak.
Sorstársak, barátok
Az életem úgy alakult, hogy a munkaerőpiacon több területen kipróbálhattam magam. Az első szakmám a kereskedelemhez kötött, ahol az alkalmazottlétből a vállalkozóvá válásig módom volt minden állomást kipróbálni. A vállalkozóvá válás előtt más területeken is dolgoztam; a számítástechnika korai éveiben, az egészségügyben és a gyermekotthonokban egyaránt.
A válásom után ezek már nem elégítettek ki, kényszervállalkozóként szükséges volt továbblépni, bár akkor még nem láttam az utat, hogy pontosan merre, amíg nem találkoztam a közösséggel, amelynek helyi megalapításában magam is tevékeny részt vállaltam. (www.aca.hu) Itt váltak számomra nyilvánvalóvá azok a sémák, amelyekre korábban úgy gondoltam, hogy egyedül az én családom sorscsapásai.
A transzgenerációban átörökített életválságok útvesztőiben lassan felfedeztem önmagam, és a bennem élő Belső Gyermeket is. Megértettem, hogy a gyermekkorból hiányzó mentális űrt a bennem élő kritikus szülő (bűntudat, cinizmus, szégyent takaró kontroll kényszere, kudarc esetén a mártírságba menekülés) elcsendesítésével tudom kialakítani. A külvilág szeresd önmagad álpozitív kinyilatkoztatásai helyett máig tanulom a szintén bennem élő Szerető Szülő (empátia, elfogadás, feltétel nélküli szeretet) előtérbe hozatalát.
A negyed évszázadot meghaladó önismereti munkáért élethosszig tartó barátságok az ajándékok korhatár nélkül. A szégyen uralta megfelelés kényszerétől az önmagamba vetett hitig hosszú volt az út. Gyakran könnyekkel áztatott, és krízisektől terhes. A hit, hogy van remény jobbra is, ha élek a választás szabadságával, tőlük vált érthetővé, és élővé.
Egyetemi évek oktatói
Negyven éves kor felett nagy kaland a munkaerőpiaci váltás. Miután a szülői támogatás hiányában ez idejében nem valósult meg, a negyvenes éveim közepén kezdtem el a Pécsi Tudományegyetemen a szociális munkás képzést, ami párosult a devizahiteles adósságcsapdákkal is. Egyszerre volt feladat és menekülési útvonal is a váltás.
Az öt éves egyetemi képzés nappali tagozaton, a gyermekemtől alig idősebb fiatalok között egy újabb ajándéka volt az életközépkori válságomnak. Olyan környezetben tanulhattam, ahol élvezhettem a tanáraim bizalmát, és a megélt élettapasztalatok, a közösségben kibontakozó önismerettel és a professzióval együtt jelentős előnyt adhattak a pályamódosításhoz.
Köszönettel tartozom a segítőkészségükért.
Munkatársak a segítő szektorban
Miután polarizált világunk válságoktól terhes helyezeteket teremt a munkaerőpiacon is, ezt a közalkalmazotti létbe visszakapaszkodva megértettem. A Janus arcú segítő szakma krízisei elől munkahely váltásokkal menekültem, ha a diploma átvételénél letett eskümet jó szívvel már nem voltam képes összeegyeztetni a munkahelyi környezet elvárásaival. Ennek ajándéka, hogy sok jó szakemberrel volt módom találkozni és együtt gondolkodni.
Ez segítette ennek a civil szervezetnek a létrejöttét is. Hiszem, hogy a szakmai identitásnak is alapfeltétele az empátia mellett az önismeret, az öngondoskodás, amire sajnos a szakma túlterheltsége miatt nem sok idő jut, így a minőség is ambivalens és vitatható marad. Munkahelyeimen így paradox helyzet alakult ki: megosztó lettem a kritikát nehezen viselő kollégák és főnökök szemében, amit kompenzáltak a segítségért hálás klienseim.
Kvintesszencia
A most nyíló blogban élethelyzetek, emberi életpályák, sikerek bukások, valamint társadalmi dilemmák is helyet kaphatnak a későbbiekben. Ha tetszett ez a néhány gondolat, tarts velem. Köszönöm, ha megtisztelsz gondolataiddal, történeteiddel. Programjainkon örömmel látunk, lehetőségeinkhez mérten igyekszünk segíteni a rászorulóknak.
A találkozásig szeretettel gondolok rád,
Szász Mária
Kortalan Kreatívok Egyesülete – elnök
egyetemi okleveles szociális munkás, tanácsadó és tréner
gyermekvédelmi tanácsadó (2010-2014) NCSSZI
hivatásos gondnok
idősügyi referens
Aflateen tudatos pénzügyi szociális készségeket fejlesztő tréner
autodidakta kézműves
Vélemény, hozzászólás?