Egy publikáció és az utóélete

A tanulmány célja, története

A szociális munka egy olyan hivatás, mint a növény, amelynek a gyökere keserű, a gyümölcse édes. Munkám során sok nagyon nehéz élethelyzettel találkoztam, így gyorsan megtapasztaltam, hogy a siker ezen a területen illékony és relatív, nem mindig csak a segítőn múlik. Múlhat a segítségre szoruló elakadásain, a segítő személyes hozzáállásán, képesítésén, tudásán, pro-aktivitásának attitűdjén, és a rendszer adta lehetőségeken egyaránt.

A gyermekjóléti szolgálatban eltöltött éveim alatt az egyik leginkább sok feladatot adó család hozzájárult, hogy a történetük az anonimitás tiszteletben tartásával megjelenhessen. Köszönet nekik ezért. A család keserédes történetén keresztül igyekeztem az első tudományos publikációmat megírni, ami 2024 év végén jelent meg a Szociális Szemle folyóiratban.

A tanulmány célja a gyermekvédelmi gondoskodás problémáinak bemutatása egy család csaknem három évtizedes történetén keresztül. Az esettanulmányból kibontakoznak a több nemzedéket átfogó traumák, a transzgenerációs hatások. A sok segítő részvétele a kaotikus családi kapcsolatvilágban megnehezítette a segítő munka alapfeltételének, a bizalomnak a kialakulását. A család története szívbe markoló, amiben szinte kilátástalan helyzetek követik egymást. A publikáció a 2010-es évek közepéig követi a család történetét, amikor a gyermekvédelmi rendszerből kikerültek.

Az esettanulmány utóélete, a család élete napjainkban:

A családgondozásuk után évekig a fővárosban dolgoztam, azonban a család bizalma felém töretlen maradt. Ha valós krízist élnek meg, a közösségi oldalak segítségével gyakorta keresnek ma is. Az intézményi rendszerben, amelynek feladata lenne a támogatásuk, az átéltek miatt nem bíznak. Valamennyiük jelenlegi élete komoly életválságoktól terhes.

Viktória

Viktória a házasságában – ahogy anno az anyja is – szintén megtapasztalta a családon belüli bántalmazás verbális, tettleges és gazdasági oldalait is. A gyámhivatal és a bíróság segítségével törvényesen is már csak ő a gyámja a gyermekének. Újabb párkapcsolatában új gyermeket vállalt. Az ő életük ma rendezettnek mondható.

András

Az ügyintézés önálló formáira képtelen András a határidős közmunkaprogramból többször kiesett, ezért az utóbbi években alkalmi munkákból tartotta fenn magát és Dávidot. Ez az életforma a szívességi lakáshasználat mellett a vegetálás szintjén fenntartható, azonban Andrásnak nincs TB jogosultsága, így a nyugdíja is várhatóan minimális lesz. Az öregségi nyugdíjtól még közel egy évtizednyire van, és az egészsége, fizikai ereje látványosan romlik, ami a megélhetését biztosíthatja.

András az elmúlt években a megterhelő munkák miatt két életmentő műtéten is átesett (két héten belül két sérve záródott ki a sok fizikai munkától). Ilyenkor a szomszédok és a munkaadói körének jobb szándékú emberei segítették őket élelemmel, Dávid tanulásához szükséges pénzzel és adományokkal. A szociális bérlakás kérvényt a város előírásai szerint időnként meg kell újítani, ám a családsegítés hiányában ez elmaradt. A szívességi lakáshasználatot az ingatlan tulajdonosa felmondta, így hamarosan hajléktalanná válik apa és fia. Jelzést küldtem a területileg illetékes családsegítésnek, mivel közben Dávid nagykorú lett.

Újabb krízist hozott, amikor András baráti körében megjelent egy családi „barát”, aki „értékes holmik nyereséges vásárlásával” bizonytalan eredetű árucikkekre kéri el a pénzt, amit keres. Gyakorta az árvaellátás és a családi pótlék összege is az ő zsebükbe kerül egy-egy „jó vétel” után. Ha elbizonytalanodik, itatják, így az absztinenciája sem maradt tartós.

Dávid

Dávid gyenge négyes tanulmányi eredménye lehetővé tette, hogy a lakóhelyüktől 200 km-re, egy szakközépiskolában folytathassa a tanulmányait. Egy bontakozó majd kudarcos szerelem miatt egy másik intézménybe került, és egy évet vesztett a tanulmányaiból, amit igyekszik bepótolni. Jelenleg a 11. osztályt kezdi. Stabil közepes tanuló, egy alapfokú angol nyelvvizsgát már letett, ami az egyik érettségi tárgyat kiválthatja. Álma, hogy autószereléssel foglalkozhasson, ezért tanul. Szeretne két év múlva érettségi vizsgát tenni.

A történtek miatt Dávid kollégiumi étkeztetése nem folyamatosan biztosított. Kapcsolatuk az utóbbi időben a fenti okok miatt krízisekkel terhelt és erősen ambivalenssé vált. Dávid szereti az apját, és felnéz az erőfeszítéseire, de jogos harag is él benne, hogy miért nem képes az apja ellenállni ezeknek a barátoknak, és miért nem ő élvezi az árvaellátás hasznát. Az illetékes családsegítő szolgálat felé a jelzést elküldtem, reményeim szerint a szociális bérlakáshoz jutás lehetőségét támogatni tudják az illetékes szervek.

Segítségnyújtás

Egyesületünk ruha és élelmiszeradománnyal időnként segíti Dávidot, azonban induló civil szervezetként anyagi lehetőségeink a rendszeres motivációs beszélgetések, bíztatások mellett végesek. Félő, hogy a fiú, ha a család hajléktalanná válik, nem tudja befejezni a tanulmányait, és szakma nélkül ő is az apja útját lesz kénytelen járni. Sajnos az apjához hasonlóan ő sem tanult meg kérni, így inkább őrlődnek egymás mellett. Miután nagykorú, a gyermekvédelembe már nem fér, be így a fiatal felnőttek utógondozása sem biztosított a számára.

Amennyiben szeretné egyesületünk tevékenységét támogatni, a lenti linken megteheti.

Szeretném!

Szász Mária


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hasonló cikkek